Nyomtatás

Magba zárt méreg

16 gyermek közül, akik egy születésnapi zsúron sárgabarack-magból készült édességeket ettek, kettő halt meg, kórházba szállítás után. A nemesített sárgabarack esetében gyermeknél 20, felnőttnél 40 mag elfogyasztása mondható veszélyesnek, 60 mag halálos is lehet. És ez csupán egy példa…

 

1830-ban a keserűmandulából állítottak elő egy vegyületet Robiquet és Boutron-Charland, mely ciánglikozidnak bizonyult. Amigdalinnak nevezték el. 1837-ben Wöhler és Liebig rámutattak arra, hogy az amigdalin enzim hatására ciánhidrogénre, cukorra és benzaldehidre bomlik. A toxicitás a ciánhidrogénen alapul. A ciánhidrogén blokkolja a citokrómoxidázt. A szöveti oxidációs folyamatok bénulnak citotoxikus anoxia következik be.

A sejtek megfulladnak annak ellenére, hogy a vér normális mennyiségű oxigént szállít. Miután a sejtek nem képesek a vér által szállított oxigént felhasználni, a hemoglobin a szövetekben nem redukálódik, a vénás vér oxigéntelítettsége a normálisnál nagyobb. A fellépő energiadeficit főleg a központi idegrendszerben okoz súlyos károsodást, ami végül halálos kimenetelű légzésbénuláshoz vezethet. Az enzimek cianiddal alkotott komplexe reverzibilis; ha a ciánid leválik az enzimről, az enzimek aktivitása helyreáll.

A cianid-ion a 2 vegyértékű (ferro) vastartalmú hemoglobinhoz nem kapcsolódik, a hemoglobin oxidált termékéhez, a három vegyértékű (ferri) vasat tartalmazó methemoglobinhoz azonban ugyanolyan jelleggel, de kisebb affinitással kötődik, mint a citokróm-oxidázhoz. Ha viszont a methemoglobin van jelen jelentős koncentrációban a vérben, a tömeghatás törvényének megfelelően nagy mennyiségű cián-methemoglobin és   kevés citokrómoxidáz-cián komplex keletkezik. Ez a racionális terápia egyik alap-pillére.


A tiszta ciánhidrogén a légzőtraktusból, az emésztőrendszerből és bőrfelületből gyorsan felszívódik és a halál letális dózis esetén néhány percen belül bekövetkezik (LD50 0.5 - 2.5 mg/kg per os/ember).

A ciánglikozidokat tartalmazó növények mérgező hatása lényegesen kisebb jelentőségű.

Ennek okai:

• Nincsenek optimális körülmények az emberi szervezetben a HCN lehasadásához (a gyomor pH túl savas, a vékonybélé túl lúgos).

• A növényekben a ciánvegyületek mennyisége relative alacsony.

• A szervezet méregtelenítő mechanizmusa.

Nagyon magas ciánglikozidot tartalmazó növények fogyasztása esetén súlyos akut mérgezés léphet fel. Több mint 20 mg ciánhidrogén/100 g friss növény már veszélyes. A ciánhidrogén maga 1 mg/ttkg dózisban letális.


A mérgezési tünetek enyhébb esetekben az emésztőrendszer ingerlésével járnak. Nagyobb adagok felszívódása már szédüléshez, fűlzúgáshoz, látási zavarokhoz, piros bőrszínhez, hányáshoz (keserűmandula szagú a hányadék és lehelet), légzési nehézségekhez, tachycardiához, asphyxiás görcsökhöz, végül kómához és légzésbénuláshoz vezet. A halál beállta után élénkvörös színű marad a vér és a hullafoltok is élénkvörös színűek (magas vénás 02 szaturáció). A mérgezés átvészelésekor a fellépő oxigénhiány okozta károsodások kezelése elhúzódhat.

 

A madárbirs almatermésénél főleg a terméshúsban raktározódnak a ciánogén vegyületek, kisebb mértékben a magvakban. A termés ciánglikozid tartalmával végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a felszabaduló ciánhidrogén mennyisége különböző és a termés érettségétől függ. Veszélyesnek tartják a 20 mg ciánhidrogén/100 g friss termés koncentrációt, azonban a számított értékek ez alatt vannak. 15 kg-os gyermeknél 80 termés elfogyasztása még mérgezést nem okozó mennyiségnek számít. Ez az eredmény összhangban van a különböző Toxikológiai Központok adataival, mely szerint komoly mérgezés a madárbirsnél nem fordult elő.


Az almamag már okozott halálos mérgezést, ezt az irodalomban gyakran idézett eset bizonyítja, mely szerint egy ember egy csészényi almamag fogyasztása után ciánmérgezésben meghalt. Ha az almamagnál a 300 ppm ciánhidrogén tartalmat használjuk fel a letális dózis kiszámítására, akkor kb. 5000 - 7000 db almamag lenne szükséges 50 mg ciánhidrogén előállítására.


A tűztövis napjaink divatos díszcserjéje feltűnő piros, ritkán sárga almaterméssel rendelkezik. Cián-tartalmuk kb. 120 ppm. A termés a Toxikológia Központok statisztikáiban figyelemreméltó helyet foglal el, ennek ellenére komoly panaszokat nem észleltek. Érdekesség, hogy egy 12 éves fiú öngyilkossági kísérlete 2 marék bogyó elfogyasztása után tünetmentesen zajlott le.


A sárgabarack-mag 8 százalék amigdalint tartalmaz, 40 százalék zsíros olaj, szénhidrtátok és 1 százalék ásványi anyag mellett, ezenkívül egy új vitamint pangamsavat, utóbbi a meningitis (agyhártyagyulladás) egyik formájának kezelésében bizonyult eredményesnek. Sárgabarack-mag mérgezést főleg gyermekeknél írtak le. Rubino és Davidoff (1979) 20-40 sárgabarack-mag elfogyasztása után fellépő súlyos ciánmérgezésről számoltak be. A sürgősségi osztályra beszállított paciens esetén 3,2 mg/l cianid-koncentrációt mértek (1 mg/l feletti érték erősen mérgező).


1981-ben is hirt adtak barackmag által okozta mérgezésekről, 8 gyermek közül 1 meghalt. A keserűmandula-mag   mérgező tulajdonsága nem teljesen ismert. Egy felmérésben 100 háziasszony közül 16 tudott róla. Keserű íze visszatartja az embereket nagyobb mennyiség elfogyasztásától. Egy 40 éves ember öngyilkossági kísérlete sikertelen volt, holott 50 keserűmandulát fogyasztott el, de egészben.


Az édesmandula-magban csak kis menynyiségben és csak az éretlen magvakban vannak ciánvegyületek.
A szilvamagban kb 6 százalék ciánglikozid van, a magnak keserű íze azonban nem teszi ezeket élvezhetővé.

A babérmeggy főleg a vegetatív szervekben tartalmaz cianogén vegyületeket. A termés veszélyességéről ellentmondó adatok találhatók. A terméshús ciánglikozid-tartalma alacsony, a vegyületek teljes hiányáról szóló adatok azonban nem reálisak.


A magban jelentős mennyiségű cianogén-vegyület fordul elő, melyet az aprításkor jelentkező keserűmandula-szag, továbbá mikrokémiai reakciók is bizonyítanak. A mag ciánhidrogén-tartalma 0.15-0.21 százalék körüli, ami megközelíti a keserűmandulában mért értékeket.
Ritter (1995) szerint a gyermekeknél 25 év alatt regisztrált több, mint ezer esetnek 5 százalékában fordultak elő gasztrointentinális tünetek. Súlyos mérgezések csak aprított mag fogyasztása esetén lépnek fel. 

 

Dr. Marczal Gabriella

SE Farmakognózia Intézet