Legyen elég az elég jó is!

elegjo2Mindent akarsz és mindenből a legjobbat? Mindig neked kell lenned a legelsőnek, a tökéletesnek? Ugye tudod, hogy ezzel nem előre jutsz, hanem szépen lassan inkább hátra, a kiégés, depresszió, befelé fordulás felé? Állítsd meg a maximalizmusodat!

Van egy mondás, amely szerint a maximalizmus az öngyilkosság egy különösen kifinomult fajtája. Ez talán erős állításnak hangzik, de az biztos, hogy aki mindig a tökéletesre és a legjobbra törekszik, az általában nem a lehető legjobb eredményeket és boldogulást kapja jutalmul, hanem állandó csalódottságérzést és fáradtságot. Ez az érzés és indíttatás mintha különösen gyakran előkerülne a téli ünnepek közeledtével, amihez persze hozzájárul az is, hogy a közösségi oldalak ontják magukból a gondosan stylingolt, filterezett, boldog fotókat mosolygó gyerekekkel, cuki háziállatokkal, gyönyörűen becsomagolt, tökéletes ajándékokkal, dekorral és egy fantasztikus vacsorával – és persze az elkészítőjének egy olyan képével, amelyről úgy tűnik, mindez semennyi fáradságába nem került. Ebbe a csapdába igen könnyű beleesni, de annál nehezebb kimászni belőle, és önmagunk hibáztatása csak egy a kellemetlen mellékhatások közül.
A perfekcionizmus, vagyis a mindenáron tökéletességre való törekvés egy sokaknál előforduló kognitív torzulás, ami nagymértékben rontja az életminőséget. Éppen ezért nagyon fontos, hogy tegyél ellene, ha azt szeretnéd, hogy csökkenjen a stressz szinted, és sokkal produktívabb és boldogabb legyél szakmai és magánéletedben egyaránt. Persze mondani könnyű, csinálni azonban sokkal nehezebb!

A mentőöv
Elsőként találnod kell egy olyan koncepciót, ami segít a megfelelő változás meglépésében, és ez legyen az a fajta gondolkodás, ami elismeri, sőt, a legjobbnak tartja az „elég jó” fogalmát. Ez a gondolkodási modell éppen azt hangsúlyozza, hogy nem kell a tökéletesre törekedni, elég az „elég jóra”. Hidd el, ez nem megalkuvást jelent, hiszen ha eddig neked csak a tökéletes volt elfogadható, akkor az elég jó szinted is elég magasan lesz! A lényeg az, hogy az elég jó szintje az, amikor az elért eredmény teljesen elfogadható az elérni vágyott céljaid tükrében. Fogadd el, hogy a tökéletes általában nem elérhető szint, és csak rosszul érzed magad a hajszolásától.
Nem kell tökéletes munka, elég az elég jó
Nem kell tökéletes pár, elég az elég jó
Nem kell nagyon gazdagnak lenned, elég, ha rendben vannak a pénzügyeid
Nem kell tökéletesen étkezned, elég, ha alapvetően egészségesen eszel
Nem kell tökéletes szülőnek lenned, elég, ha elég jó szülő vagy
Nem kell a tökéletes életet sem élned, törekedj a jó életre

Miért akarjuk a tökéleteset?
A perfekcionizmusra való törekvés mögött általában az a vágy áll, hogy szeressenek és elfogadjanak minket, és azt gondoljuk, hogy ezt azzal érhetjük el, ha hibátlanok vagyunk. A kiindulópont sokaknál a gyerekkorban rejlik, azoknál különösen gyakori, akiket nagyon kritikus vagy olyan szülők neveltek, akik kevéssé tudták kimutatni szeretetüket és támogatásukat. Akik így nőttek fel, a tökéletességgel azt akarják igazolni, hogy elég jók ahhoz, hogy szeressék őket. Ez azonban nem jó út a szeretet eléréséhez! Ilyenkor a teljesítményekkel akarjuk igazolni magunkat, de az újabb elért eredmények nem jelentik azt, hogy jobban szerethetőek lennénk – eredmény híján pedig egy ördögi kör indul be, még többet és többet bizonyítanánk. Ez természetesen reménytelen, és mindig lesz valaki, aki többet, jobbat ért el, és ettől a tökéletességre törekvő rosszabbul érzi magát, hiszen azt látja, hogy sosem lehet elég jó, és végül iriggyé, mohóvá, örök elégedetlenné válik. Egy kilengés a diétában, és már le is írtad magad? Egyszer nem megy úgy az edzés, mint szeretnéd, és teljesen reménytelennek látod a helyzeted? Az ünnepi menü nem lesz tökéletes? Nem kell tökéletes szakácsnak lenned!
Ha a tökéletességre törekszel, akkor bizony mindenből a legjobbat akarod, ami talán nagyobb teljesítményekhez segít, de ahhoz biztosan nem, hogy jól érezd magad az életedben. Sőt, egyes esetekben depressziót is okozhat.
Hogyan hoznak döntéseket azok, akik a tökéletességet hajszolják?
• félnek, hogy lemaradnak valamiről
• mindig összevetik döntéseiket a másokéival
• túl sok időt fordítanak arra, hogy kis dolgokban döntsenek
• alapvetően elégedetlenek az eredményeikkel és mindig valami újat akarnak

elegjo2nLegyél inkább elégedett!
A maximum helyett inkább a megelégedettséget célozd meg! Célozz magasra, állítsd magad komoly kihívások elé, de elégedj meg azzal is, ha eléggé közel jutsz hozzájuk. Ismerd fel és engedd el az irigységedet, cseréld le az új filozófiádra, és figyelj arra, hogy jobban szeresd magad. Tanuld meg a különbséget a teljesítmény és a boldogság között, és vedd észre azokat a dolgokat, amik elég jók neked.
Milyen legyél elég jóra törekvő személyiségként?
• inkább attól félj, hogy lemaradsz az élet örömeiről, vagyis arról, hogy boldog leszel
• fogadd el az elég jó koncepcióját
• ne rágódj túl sokat a különféle döntési opciókon
• ha meghoztál egy döntést, lépj tovább
• próbálj meg alapvetően kibékülve lenni a választásaiddal és azok eredményével

A hibák a barátaid!
Az életnek valójában egyáltalán nem kell tökéletesnek lennie, tényleg csak a közösségi oldalakon látszik annak (persze mindig valaki másén). Az életben szükség van tökéletlenségre, mivel ha minden tökéletes lenne, nem maradna tér a fejlődésnek, az erőfeszítéseknek és a növekedésnek, vagyis nagyon unalmas lenne. Ahhoz, hogy előrelépjünk és jobbá tegyük magunkat és a dolgokat, szükség van egy bizonyos stressz szintre – hiszen éppen a tökéletlenség indít új célok felé. Ez mind rendben is van, addig, amíg nem válik különösen megterhelővé, akár mérgezővé.
Senki nem lehet száz százalékban fegyelmezett és tökéletes, néha meg kell csúszni, hibázni kell, kicsit csalni, engedni. Tekintsd ezt úgy, mint egy szünetet. A mi kultúránkban, a mi iskoláinkban úgy nevelnek minket, hogy a hibáinkat ne ismerjük el, ne legyünk hálásak értük, mint valamiért, amiből tanulhatunk és továbbléphetünk a levont következtetésekkel, hanem mint szégyellni való dolgokat tekintsük, amelyek tökéletlenségünket bizonyítják. Sokak hagyományos szemlélete az, hogy a negatív dolgokat emeli csak ki, a dicsérettel viszont fukarkodik, hiszen a jó magától értetődő. Ennek megfelelően általában magunkhoz is kíméletlenné válunk, sokszor inkább le is tagadjuk, ha valamit elrontottunk. Ez azért is rossz az állandó nyomasztó érzésen kívül, mert így nem is tudunk tanulni a hibáinkból.

Csináld a legjobban!
Fontos tudnivaló, hogy az elég jó elfogadására épülő koncepció gyógymód lehet egy perfekcionista számára, de semmiképp nem lehet kifogás valaki olyannak, aki nem is törekszik arra, hogy erőfeszítéseket tegyen céljai elérésének érdekében. Ha nem vagy eléggé motivált, ha alulteljesíted az életedet, akkor inkább próbálj meg a jó helyett a nagyszerűre törekedni!
Hogy mikor melyik eszközt kell használnod? Hallgass az ösztöneidre, az ember általában pontosan tudja, hogy egyszerűen nem ad bele mindent, vagy mohón mindent akar.