×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

A sport a munkám és az életem

Ha az ember egy igazgatóval találkozik, akkor egy idősebb, szemüveges, öltönyös kopaszodó urat vár. És ekkor jön a meglepetés egy szőke, mosolygós, táskáját vidáman lóbáló fiatal lány személyében. „Hol lehet itt valami egészségeset enni?” – néz körül a bevásárlóközpontban, ahol egy esti órában találkoztunk. SandraVogel a soroksári Decathlon sportáruház új igazgatónője.

 

 

A legnagyobb csalódás

Miutána currys, sültalmás csirkesalátát kikiáltottuk egészséges vacsorának, Sandra nekiállt, hogy elmesélje nem éppen szokványos életét, és hogy miként került Erfurtból, Toulouson és Szentpétárváron át: Magyarországra.

 

„Minden a sporttal kezdődött. Már hat éves koromban örökmozgó voltam, így a szüleim rögtön tudták, hogy be kell íratniuk egy klubba. Már gyerekként is nagyon érdekelt az öttusa.

Ám azt tudni kell, hogy ez nem egyezik meg a magyar öttusával. Nálunk, Németországban ez a sportág súlylökésből, távolugrásból, 100 m sprintből, 100 m akadályfutásból és 800 m futásból áll. Mit mondjak, imádtam! Ám 14 évesen, sajnos, volt egy nagyon csúnya szalagszakadásom a térdemben és két évre fel kellett adnom az aktív sportot. 16 évesen megint nekigyűrköztem, de be kellett látnom, hogy a két év kihagyást már nem tudom behozni. A többi lány lekörözött minden számban. Ez volt életem, legnagyobb csalódása, nagyon nehezen hevertem ki, hogy sosem lehet profi sportoló belőlem.”

 

A középcsatár lány

„De az akadály ugye azért van, hogy leküzdjük. A kosárlabda mindig is vonzott és elhatároztam, kipróbálom magam ebben a szimpatikus sportágban is. És bejött. Nemsokára már a türingiai felső ligában játszottam, majd átkerültem Wolfenbüttelbe a regionális bajnoki csapatba. Csodajó évek voltak.  

 

Közben nyomtam a gimi padját és készültem az érettségire. Szabadidőmben elkezdtem még focizni is az egyik helyi egyesületben. Irtó gyors voltam, ezért középcsatárként játszottam. Edzőm tanácsát sosem fogom elfelejteni:

- Sandra, ha nálad van a labda, akkor ne törődj semmivel, hanem rohanj, mint a szélvész és rúgd kapura. Na ja, így is tettem. Ez nem volt profi liga, hanem a vidámságról, a barátságról és a sportról szólt.”

 

Ösztöndíjkiegészítés, aerobik tanítással

„Érettségi után Wolfenbüttelben ragadtam és itt kezdtem el az egyetemet turisztikai-gazdaság szakon. Persze közben szorgosan kosaraztam és fociztam. Kevés kis ösztöndíjam volt, és azon filóztam, miként tudnék pár eurót keresni. Ekkor jött az ötlet, hogy aerobik órákat fogok adni az egyetemen, ahova egy euróért bárki bejöhet. Csakhogy én azelőtt sosem aerobikoztam. De ez nem lehetett akadály. Vettem egy nagyon klassz aerobik kazettát és otthon begyakoroltam az egészet, majd elkezdtem az óraadást. Hamarosan rájöttem, miként kombinálhatom a koreográfiát új ötletekkel. Mivel nem voltak súlyzóink, mondtam a lányoknak, hogy mindenkinél legyen két 0,5 literes ásványvizes üveg és azzal erősítettünk. Annyi örömem telt benne, hogy beiratkoztam egy sportiskolába és letettem a nemzetközi aerobik edzői tanfolyamot.

Az egyetem alatt el kellett menni szakgyakorlatra és én Franciaországot választottam.

Sikerült találnom egy helyet egy toulousi szállodában. Munka mellett futottam, teniszeztem, ping-pongoztam. Ám, sajnos, a rossz térdem megint lesérült és megint csak nem tudtam azt az intezitást vinni a napi mozgásban, amit megszoktam az aerobik, a foci és kosárlabda művelése alatt.

Mire visszamentem Wolfenbüttelbe nagyon jól beszéltem a franciát és volt némi fogalmam egy szálloda működéséről. Ám a nagyvilág vonzott. Elhatároztam, hogy megnézem Oroszországot is.”

 

Az orosz tél és a változtatni vágyás

„Az orosz tél mindig is vonzott misztikus romantikájával. Sikerült Szentpéterváron egy praktikumi helyet találnom az Állami Turisztikai Hivatalnál.

Az első nap ledermedtem. Aranyfogú, vastagon kirúzsozott morc hölgyek ültek egy teljesen szocreál irodában. Mintha csak a legvadabb szovjet időkben jártunk volna.

Hát, kellett idő, hogy beleszokjak, de egy idő múlva csodálatos barátokra tettem szert, tanultam a nyelvet, és amikor eljött a tavasz, fájó szívvel búcsúztam Oroszországtól.

Haza kellett mennem, megírnom a diplomamunkámat. Mivel a BMW-gyárnál írtam, utána rögtön itt találtam munkát gazdasági vonalon. Nem volt rossz, de éreztem, megint változtatnom kell életemen. Újra vonzott a nagyvilág…

Megláttam egy hirdetést egy francia lapban: a Decathlon keres munkatársakat vezető pozícióba.

Az esélytelenek nyugalmával utaztam át Franciaországban és teljesen lazán, jókedvűen vettem részt a felvételi beszélgetésen, mondván, majd pont én kellek nekik!?

- Mikor tudna kezdeni nálunk?” –kérdezte váratlanul a személyzeti főnök-.

- Hát, jövő hétfőn esetleg… -feleltem. Ez péntek délelőtt történt, tehát volt pár órám, hogy felmondjak a BMW-nél és átköltözzek Franciaországba.”

 

A helyemen

„Azonnal tudtam, hogy ezt kerestem. A sport a mindenem és egy cég, amely „a sportot” kínálja… Hát kell ennél több?

Cégünk mottója az, hogy a sportot mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé tesszük.

A tervezéstől a kivitelezésig és értelemszerűen az eladásig minden a mi kezünkben van, így az áraink messze versenyképesek. És termékeink minősége is magáért beszél. Jelenleg 200 mérnök dolgozik az új termékeken és világszerte 38 000 munkatársunk van 360 üzletünkben. Az, hogy egyre több üzletet nyitunk meg, mutatja, hogy nagy az igény sportszereinkre és a vevők szeretik márkáinkat. A kezdősíelő kisgyerektől a világbajnokokig mindenki használja termékeinket, és erre nagyon büszke vagyok.

 Sportszereink és ruházatunk Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, Romániában, Lengyelországban és Tunéziában készülnek, nagyon szigorú ellenőrzések mellett.

Ám az eladásra is nagy gondot fordítunk, hiszen nincs annál rosszabb, mintha pl.egy futó bemegy egy márkaboltba és megkérdezi, hogy városi futásra, aszfalton melyik talptípust javasolják, torzióst vagy zselést, esetleg légcellásat, és az eladó csak a vállát vonogatja.

Aki nálunk a pult mögött áll, maga is sportol és képes tanácsot adni. Eladóinkat állandóan képezzük, hiszen rendszeresen vannak új fejlesztéseink, és ezeket szakértelemmel kell kínálnunk a sportolni vágyóknak.

…ezért is vállaltam el a soroksári áruházunk vezetését. Mert kihívást jelent számomra, hogy lehetőleg sok-sok emberrel megszerettessem a sportot és ehhez a jó sportszer nélkülözhetetlen. Szerencsére a magyarok sportosak. Ha valaki bejön a Decathlonhoz, az 70 féle sportághoz talál nálunk eszközöket és ruházatot. Ez, bátran állíthatom egyedülálló a világon. Az a 65 kolléga -10 menedzser és 55 eladó-, aki vezetésem alatt dolgozik, szintén igyekszik a Decathlon szemléletét a magáévá tenni. És ezt meg is követelem, hiszen: ha valamit komolyan veszek az életben az a sport. Ez számomra nemcsak munka, hanem hivatás és életcél.


Nagy munka volt beindítani az áruházat ezért, sajnos, saját sportéletem kissé a háttérbe szorult, de ha van kis időm, elmegyek görkorizni vagy futni egyet, sőt kipróbáltam a golfot is.

Mondtam már, hogy imádom a telet és havat? Alig várom, hogy hulljon a hó és mehessek síelni. Fel akarom deríteni a magyarországi pályákat is.”

 

Georg Spöttle