Nyomtatás

Legyen a barátod a tükör

tukorlEgy új pszichológiai terápia olyan egyszerű eszközzel segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint egy tükör. De mégis, miért lehet jó, ha szembenézünk magunkkal, és hogyan tehetjük könnyebben?

Vannak, akik a tükörbe nézve csak ráncokat, zsírpárnákat, hurkákat látnak. Bár az elmúlt években sok kísérlet történt, hogy javítsunk az emberek általánosan negatív testképén, ez még mindig nagyon nagy probléma, ráadásul már egészen fiatal kortól. A tökéletességet sugárzó világban, ahol mindent filtereken át látunk, nem csoda, ha gond a saját önértékelésünk. A negatív testkép a mellett, hogy nem jó érzés, olyan komoly betegségekkel is összekapcsolható, mint az evési zavarok.
A negatív testkép miatt alacsony lesz az önbizalom, nő a szorongás és a depresszió esélye és az abnormális étkezési szokások gyakorisága. Van azonban egy olyan terápia, ami sikeresen veheti fel a harcot ezekkel – éppen azt az eszközt hívva segítségül, ami eddig ellenség volt.

Hogyan segíthet éppen a tükör?

A tükörbe nézés terápia egy viselkedési terápia, amelyet olyanoknál használnak, akiknek testképzavaruk vagy komoly problémájuk van a megjelenésükkel és súlyukkal, esetleg étkezési zavarral diagnosztizálták őket.
Az alkalmak során megkérik a pácienst, viseljen minél többet mutató ruhát, és figyelje meg a testét a tükörben. Mivel kevés a ruha, általában ugyanolyan nemű tanácsadó kíséri a terápiát. Hogy milyen utasításokat kap a páciens, az a terápia jellegétől függ.

1. Vezetett, ítélkezés nélküli tükörbe nézés terápia
Ebben a változatban a páciens egy őt három oldalról, egész alakkal mutató tükör előtt áll, és arra kérik, hogy koncentráljon egyes testtájaira, írja le azokat. A leíráshoz objektív és semleges jelzőket kell használnia, mintha valakinek azért írná le, hogy az képet készíthessen a testéről. Például leírja a fejformáját, bőrszínét stb, majd továbbmegy a következő testrészre, nagyjából ugyanannyi időt szánva mindegyikre. Így végül részenként az egész testéről leírás születik.

2. Tiszta tükörbe nézés terápia
Ennél a változatnál a páciens a teste tükörképére koncentrál, és leírja azokat az érzéseket, amelyeket a látvány kivált belőle.

Ebben a két változatban a résztvevők kellemetlen érzésekkel szembesülhetnek, mégis, úgy tűnik, hogy ez a két változat a leghatékonyabb azoknál, akik étkezési és testképzavarokban szenvednek.

3. Tükörbe nézés terápia pozitív fókusszal
Vannak emberek, nem is kevesen, akik nem tudják tolerálni azt a stresszt és kényelmetlenséget, amit a fent leírt két változat okozhat. Náluk egy harmadik módszer jelenthet megoldást, amelynek során arra kérik őket, hogy a tükörbe nézve azokra a testrészeikre figyeljenek, amiket szeretnek, és csak pozitív nyelvezetet használjanak. Ilyenkor, a helyett hogy a problematikus zónák kerülnének szóba, például azt mondhatja valaki: „szeretem az ujjaimat, mert hosszúak és szépek. Az arcomat is szeretem, különösen a bőröm színét.”

tukornHogyan működik a módszer?

Nem tűnik különösebben bonyolultnak ez a módszer, de vajon tényleg segíthet az, ha eleget nézzük magunkat a tükörben? Önmagában nyilván nem, de megfelelően vezetve igen. Négy alapelv van, amely a működését magyarázza.

Az értelmezés megváltoztatása
A testképzavartól szenvedő emberek hajlamosak bizonytalan és negatív szituációkat úgy értelmezni, hogy a saját súlyukra és külsejükre vonatkoztatják. Jó példa, amikor azt gondolja valaki, azért nem kapott meg egy állást, vagy azért bántak vele rosszul egy boltban, mert úgy néz ki, ahogy. Azzal, hogy a saját testével szemben egy objektívebb és semlegesebb képet alakít ki, ez a terápia ezeket a tévhiteket segít eloszlatni.

A figyelem megváltoztatása
Akinek ilyen problémával kell megküzdenie, az gyakran az egész testére úgy tekint, hogy egy-egy, számára problémás területen át szemléli. E helyett a terápia segít megtanulni, hogy teljes egészként kezeljük magunkat, így kiegyensúlyozva a képet.

Szembenézés
Ez a terápia szükségessé teszi, hogy saját félelmeinkkel szembesüljünk – méghozzá azokkal, amelyek testképünket illetik. A feltevés az, hogy miután ismételten megfigyeltük magunkat egy objektív, koncentrált módon, ez a hozzáállás válik megszokottá. Így a fizikai megjelenésünk egy idő után nem lesz képes dühöt és stresszt kiváltani bennünk.

Az ellentét feloldása
A terápia által kiváltott kognitív disszonancia változásra sarkall. Hogy mit jelent ez a fogalom? Azt, hogy a viselkedés és a hitünk közti különbség kényelmetlen érzést okoz. Például az, aki úgy írja le újra és újra a hasát, hogy fehér és kissé kerek, ellentmond az eddigi negatív hitének, miszerint a hasa túl kövér, gusztustalan és lóg. Ilyenkor először a semleges szavak igazságtartalmát vonjuk kétségbe, de aztán egy idő után a kétkedés a negatív hitünkre irányul.

Tényleg hat?
A terápiáról kimutatták, hogy csökkenti a stresszt, a negatív gondolatokat és a testtel kapcsolatos negatív érzéseket. Egyes esetekben javultak az étkezési szokások is, így elmondhatjuk, ártani biztosan nem fog!