A betegségek 7 oka

Néhány éve, évtizede sokan már nem elégszünk meg azzal, hogy betegségeinket csakis a test fizikai és kémiai változásaként, a rendszer meghibásodásaként kezeljük. De akkor mégis mi lehet a háttérben? Mindenkinek vérmérsékletétől függ, hogy mennyire lesz nyitott. Lássuk, milyen elméletek segíthetnek a gyógyulásban.

 

 

 Általánosságban ma hazánkban és a nyugati jóléti társadalmakban elfogadott elképzelés szerint a testet kínzó betegségek, kórok általában valamilyen fertőzésből, az immunrendszer gyengeségéből vagy szervi működési zavarból alakulnak ki. A gyógyítás az ebből az állapotból történő visszazökkentést jelenti – ha ugyan sikerül. Szerencsére az orvostudomány e mellett ma már egyre mélyebben figyel a lelki okokra is, a pszichiátria pl. megkülönböztet kizárólag elme-alapú betegségeket, amelyek fizikai szinten is jelentkezhetnek, nemcsak a tudatban. Vagyis a test mögött megjelenik egy elvontabb, szellemi réteg is.

A keleti kultúrák embere és létszemlélete a testi betegségek mögött rejlő okokat jóval szélesebb skálán vizsgálja. Különösen az indiai orvostudomány sokrétű, amely egyszerre teista szemléletű, mégis tudományos, de a leginkább természetes orvoslási módszerek egyike. Az ember egészsége nem csupán a test pillanatnyi állapotától függ: gyakran a háttérben rejtett családi minták és hajlamok, tartós táplálkozásbeli kilengések okozzák a problémát, de egészen finom, lelki szinteken is érdemes megvizsgálni a bajokat, hogy megértsük, miért vagy miért nem vagyunk egész-ségesek.

1. A szervi és szervi-fertőzéses ok
A nyugati orvoslás elsősorban a betegségek szervi okát keresi. Természetesen minden ember a testi betegségektől szenved a legjobban és a konkrét, kézzelfogható tünet az, amivel már segítségért indul. A szervi betegség lehet átmeneti és heveny (akut) vagy lassú és tartós (krónikus). A betegségek igen nagy hányadában valamilyen külső fertőzés, vírus, baktérium vagy gombafertőzés is részt vesz, ám a szervek születésüknél fogva – vagy pl. élvezetei szerek hatására sérülnek – lehetnek hibás működésűek.
A keleti orvostudomány a szervi ok mögött mindig táplálkozásbeli és életmódbeli hibákat keres. Még egy vidám, pörgős, sikeres ember is lehet beteg, ha alaptermészete inkább nyugodt, introvertált, éppen attól, hogy nem a természetének megfelelő életet él.
A szervi okokat az Ájurvéda a szövetek, dhatuk szintjén végbemenő problémaként írja le, az azonban, hogy mi történik a szövetekben és így a szervekben, a testben jelenlévő 3 erő, a 3 dosha helyes működésétől függ leginkább. A fertőzések ellen a keleti orvostudományok a higiéniaszint emelését javasolják.

2. A szorongásos ok
● A nyugati társadalmakban talán mindennél jobban ismert kifejezés a stressz, amely az irritáló és frusztráló helyzetek millióinak gyűjtőfogalma, és amely gyakorlatilag a legfőbb betegségkiváltó tényező. A stressz kezdetben inkább csak egy finom kellemetlenség, míg rendszeresen fennállva testi tünetek kialakulásához vezethet. A stressz hatására az embernek nemcsak a szívműködése, vérnyomásértéke vagy épp a kipárolgása változik meg, de bezavarhat a bélműködés menetébe, az alvási periódusba, sőt magába a hormonháztartásba is. A kortizolt pl. a köznyelv csak stresszhormonként ismeri, ez a feszültségek hatására nagy mennyiségben képes termelődni az emberi szervezetben. A terhek kihathatnak az emésztésünkre a látásunkra és a gondolataink tisztaságára is. Érdemes ezért hetente legalább két alkalommal valamilyen aktív kikapcsolódást végezni pl. sportolni. A stressz kiváló semlegesítője az izzadás.
● A feszültség vagy idegesség mellett ugyanakkor az általános szorongásos állapotok is jellemzőek lehetnek. A nyugati orvostudomány pszichológus vagy pszichiáter felkeresését szokta ilyenkor javasolni, de mentálhigiénés szakember vagy lelki gondozó is segíthet. A profiljuk nagyjából ugyanaz, a probléma megközelítési módja azonban eltérő.
● Érdekes elképzelés továbbá a betegség mint szimbólum - elmélet. E holisztikus elképzelés szerint ugyanis minden testi tünet valamilyen lelkiállapot testi tükröződése. A tudatállapot egyszerűen kivetül a fizikai testre és jólétet vagy éppen egyensúlyvesztéseket okoz. A magyar nyelv nagyon szépen rávilágít ezekre a szimbólumokra, a szorongó ember pl. gyakran szorul, a kiegyensúlyozatlan szédül, a túlhajszolt, nagy nyomás alatt álló úgy érzi, nem kap levegőt, pl. asztmás, a szeretetet befogadni képtelen pedig esetleg cukros, kerülnie kell az édeset, finomat. A jelképek igen elgondolkodtatók, a szimbólumok feltárása hozzásegíthet a gyógyuláshoz is.

3. A minőségi éhezés
A nyugati orvostudomány egyre mélyebben, és a gasztroenterológia tudománykörében tevékenykedők is foglalkoznak a helyes táplálkozás témakörével. Míg nyugaton a kémiai elemek és a biológiai működés az irányadó - pl. kellő fehérjebevitel és a cukrok csökkentése - addig keleten a hagyományok vagy a vallási előírások határozzák meg sokszor az egészséges és egészségtelen táplálék közötti különbséget, de nyugaton is találkozhatunk keleti hagyományokra épülő étkezéssel, mint például a vegetarizmus, vagy a kóser étkezés. Érdekes, hogy míg előbbit tudományosabbnak fogadjuk el, utóbbit kicsit maradibbnak, addig a keleti kultúrák jó részében szinte ismeretlenek azok a népbetegségek, amelyek a nyugati jóléti társadalmakban kritikus méreteket öltöttek (pl. cukorbetegség, vérnyomás-betegség, ez Kínában pl. állapotjelző és nem kór.)
A minőségi éhezés ezzel szemben egy alternatív fogalom, annak leírására szolgál, amikor valaki nagy mennyiségű, de haszontalan táplálékot fogyaszt, ezzel szemben alulfogyasztás alakul ki az alapvető élelmiszerekből, tápanyagokból. Ilyen, amikor valaki rengeteg kenyeret, cukrot, szénhidrátot fogyaszt, de alig jut vitaminokhoz vagy fehérjékhez. Az alultápláltság ebben az esetben különösen ravasz helyzetet indukál, az egyén ugyanis gyakran meg is hízhat, ereje, életkedve, vitalitása azonban drasztikusan lecsökken.

Egészen finom, lelki szinteken is érdemes megvizsgálni a bajokat, hogy megértsük, miért vagy miért nem vagyunk egészségesek.

4. Vitaminhiány, hiánybetegségek
Egyre inkább közismertté válik az az elgondolás, mely szerint az egészségügyi szervek által meghatározott napi vitaminbevitel szükséges mennyisége sokszorosan alulmúlja a valódi szükségleteket. A helyzetet nehezíti, hogy a mezőgazdasági termőterületek gazdasági okokból történő folyamatos kihasználása és a föld pihentetésének elhagyása a zöldségek és gyümölcsök tápértékének romlásához vezetnek.

A vitaminszükséglet megállapításához érdemes belgyógyász szakorvos segítségét kérni, ez ugyanis munkavégzéstől, életkortól és nemtől függően eltérő lehet. A vízoldékony vitaminok jó része egyébként nagy mennyiségben is bátran fogyasztható, mivel a vízzel távozik is a szervezetünkből a felesleg, a zsíroldékony vitaminok azonban könnyen túladagolhatók, így csak óvatosan, háziorvossal egyeztetve szabad szedni őket.

A vitaminbevitelre mégis rendkívül fontos odafigyelni, egy egészségelmélet szerint ugyanis a betegségek legnagyobb hányada ún. hiánybetegségből fakad. Rengeteg szervi betegség hátterében valamilyen ásványianyag-szint (olykor vitamin) változás, illetve két vagy több ásványianyag belső finom egyensúlyának megbomlása tapasztalható (pl. kálium-nátrium, kalcium-magnézium, stb.). Ezek a kémiai értékek egyszerű vérvétellel könnyedén kimutathatók, gyakran ezekből lehetséges következtetni az elváltozásra.
A közvélekedéssel ellentétben, a nyugati társadalmakban élő embereknél sokkal inkább ki vannak téve a vitaminhiánynak a hátrányos régiókban élő emberek, különösen ahol még a legalapvetőbb napi gabonaétel fogyasztása sem megoldott.
A hiánybetegségek elkerüléséhez változatos és sokrétű táplálkozásra van szükség, és azt sem árt szem előtt tartani, hogy mi mivel szívódik fel hatékonyan. (A vasfelszívódást pl. növelhetjük C-vitamin és minimális cink vagy folsav bevitellel, de nehezíthetjük kávé és búzacsíra fogyasztásával.) Nyugaton elsősorban a bevitt tápanyagok mennyiségére helyezik a hangsúlyt, keleten azonban az időt is számításba veszik. Egyes tápanyagok sokkal jobban szívódnak fel reggel, mások pedig este, vagyis egy komplex rendszer alkalmazásával kerülik el a krónikus betegségeket és a nemzetközileg ajánlott mennyiség helyett sokkal inkább figyelembe veszik a személyes alkatot. A vitaminok közül kiemelkedik a Szentgyörgyi Albert nevéhez köthető C-vitamin, amely a sebgyógyulásban, a védekezőképesség kialakulásában kap rendkívül nagy szerepet. Fogyasztása elengedhetetlen.

5. A karmikus ok
Nyugaton kevésbé jellemző a betegségek karmikus okának vizsgálata. Maga a szó szanszkrit fogalom és az ok-okozat törvényére, a hatás és visszahatás törvényszerűségére utal.
A kifejezést olykor sorsnak fordítják, de nagyon fontos megérteni, hogy a karma nem egy önkényesen ránk szabott, előre meghatározott kimenetelt, hanem korábbi tetteink megérdemelt visszahatásait jelenti. A szülött személyes sorsa, karmája sokszor ismeretlen az emberek számára, mégis bizonyos önismereti rendszerekkel, pl. az asztrológia segítségével feltárható. A horoszkóp éppen azt mutatja, hogy mi az a jelenlegi eredmény, amit már elértünk, mi az a hatás, amit előző életeinkből vagy jelen életünk korábbi tetteiből hozunk/hozni fogunk, és ez miként valósul meg.

Szellemi útkeresők gyakran saját betegségeikben is a megérdemelt, jogos problémákat látják. Ez nemcsak lelkileg, az elfogadásban segít, amely a gyógyulás első lépcsőfoka lehet, hanem az emberi jellemet is erősíti.
Ez a hagyományosan bevett keleti válasz is az olyan helyzetekre, mint pl. a rendellenességgel született újszülött csecsemő helyzete. Míg nyugaton a gyermekek mint ártatlan, tiszta lények jelennek meg a köztudatban, addig keleten az élőlény egy úton lévő személy, aki bár törékeny testbe kerül a születéssel, mégis már megtett egy bizonyos szakaszt életében, és tetteivel visszahatásokat érdemelt ki. A filozófiai különbség a teljes egészség-szemléletre kihatással van. A hibáztatás és ok-keresés helyett a keleti orvoslás az elfogadásra és a kiküszöbölésre helyezi a hangsúlyt. A test mellett ezért a lelket is gyógyítja meditációval, szellemi gyakorlatokkal.

6. A családi mintából fakadó ok
E nagyon érdekes, szintén holisztikus szemlélet nem a saját, korábbi, előző életeinkhez köt bennünket, hanem a jelenlegi családunkban való őseinket, felmenőinket analizálja egészségügyi szempontból. Ez az elképzelés az emberre úgy tekint, mint egy facsoport egy tagjára, mint ágra a fán, egy közösség részeként. Amellett, hogy nagyon helyesen a szociális és származási közeget is megvizsgálja az egészségi állapot felmérésekor, ez a nézet számos érdekességet tartogat családfánkat kutatva. A családi mintát figyelembe vevő elmélet szerint ugyanis nem csupán a genetika határozza meg, hogy valaki felmenője után cukorbeteg vagy éppen rövidlátó lesz, hanem a környezetünk iránt érzett lojalitás alakít ki bennünk egy egészségi mintát. A legtöbb családban, facsoportban ugyanis minden fa lojális a többi taghoz, egyik sem mer magasabbra nőni, ritkán mer kilógni a sorból (pl. a megbélyegzés miatt) vagy éppen sajnálja társait, ezért részt vállalva a közösség nehézségeiből, ismétli a mintákat. Így lehetséges, hogy dédunokák és ükunokák veszik át ugyanazokat az élethelyzeteket, generációk tucatjai élnek ugyanolyan családi minta szerint, pl. sorban elválnak és hasonlóan szeparáltan élnek, képtelenek kinőni felmenőik anyagi helyzetét vagy éppen ugyanolyan kórfolyamatokban szenvednek, mint elődeik.
Érdekes megvizsgálni saját életünkben, hogy mi magunk kire hasonlítunk, kiknek a történetét ismételjük, hogy az benne maradjon a családi emlékezetben, és mi lehet ennek a célja? Aztán tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ezzel az állapottal lojálissá váltunk-e az adott személyhez vagy közösséghez, és van-e ebből bárkinek bármi haszna? Végezetül érdemes lelki szinten „elengedni” a betegséget, megérteni, hogy erre nincs szükség.

Kapcsolódó érdekesség, amit már biztosan mindenki tapasztalt, azaz állapot, amikor gyermekek vagy idős hozzátartozók éppen azért betegednek meg, hogy a rohanó dolgozó családtagoktól figyelmet, odafigyelést csikarjanak ki. A gondoskodás megkapása ilyenkor tudattalan cél, s éppen ezért rejlik gyógyító erő a beteglátogatásban, a szeretet, az odafigyelés ugyanis energiát, életerőt ad a betegnek, egyfajta finomfizikai táplálékot.

7. Az eredeti lelki helyzet elvesztése mint ok
A nyugati orvostudományban szinte ismeretlen ez a fogalom, a gyógyítás ugyanis a testre és az elmére fókuszál, a lélek kifejezés megmarad a pszichológusok és teológusok körének. Az orvoslás értelemszerűen a testi tüneteket próbálja enyhíteni valamilyen módon, és a kibillent állapotot helyreállítani, általában valami ellen (pl. láz ellen, hasmenés ellen, gyulladás, fertőzés ellen) dolgozni, tehát allopátiás módon. Természetgyógyászok gyakran támadják ezt a nézőpontot, véleményük szerint ugyanis valami ellen harcolva nem lehet leküzdeni a belső harcokat. Szerintük krónikus esetekben a saját gyógyulási képesség megtámogatása lehet csak megoldás.
Keleten azonban a természetes gyógymódoknál is messzebbre tekintenek, nemcsak Indiában, hanem számos más keleti kultúrkörben. A lélek ugyanis egy különálló egység az olvasatukban, amely a testben lakozik és sokszor betegségének fő oka, hogy a test terhessé, nehézzé válik a számára (az öregség is hasonló). A test anyagi cselekvésekre alkalmas ruházat, nagyjából ahhoz hasonlóan, mint amikor egy asztronauta a Holdon járva holdjáró öltözéket vesz, csak ebben képes ott lélegezni, mozogni, cselekedni. A leginkább vallásos elképzelés szerint az élőlények eredetileg mind szeretetteljes-lelki kapcsolatban vannak a Teremtővel (akit különbözőképpen jelenítenek meg) az anyagi világba való megszületés azonban számos elfoglaltságot ad az embernek, ami eltereli figyelmét arról, hogy honnan jött, hová tartozik. E szellemi felfogás szerint, hogyha helyreállítjuk ezt a természetes kapcsolatot az emlékezés útján, akkor elégedettebbek és testileg is egész-ségesebbek leszünk.

Ide tartozik az is, hogy míg nyugaton az orvosok vért izzadva bármit megtesznek a test gyógyulásáért és a test elhullását tekintik halálnak, addig keleten elfogadottabb és könnyebb a távozás, a lélek ugyanis csak egyszerűen leveti az elnyűtt ruhát és továbblép. Ez fájdalmas az itt maradóknak és súlyos, nehéz állapotváltozás a haldokló számára, a bölcsesség azonban abban rejlik, hogy elfogadjuk: ha már beléptünk, egyszer valamilyen módon el kell hagynunk ezt a testet.