Két keréken Budapest környékén

kerekpar nyitoKözlekedési eszköz, szabadidős tevékenység, sport és életforma: nem más ez, mint a bicikli, ami nem csak a test karbantartásának, hanem az egészség megőrzésének is egyik legpraktikusabb módja. Próbáld ki te is olyan helyeken, ahol még nem jártál vele!

 

A főváros környéki útvonalak változatos tájakon vezetnek, találunk is jó terepet országúti és hegyikerékpáros túrákra is.



ORSZÁGÚTI TÚRA!

A Pilis és a Visegrádi-hegység: Pilisszentlászló–Pap-rét–Visegrád
Adatlap
Távolság: 68 km
Szint: 1280 m
Nehézség: közepesen nehéz
Megjegyzés: rossz útfelület a Skanzen után, illetve a Pap-rétre felvezető mindkét út egyes szakaszain

kerekparA Pilis hegység a Duna jobb partján, Budapest és Esztergom között terül el, a Dunántúli-középhegység legkeletibb tagja. Nem magas, de természeti szépségei miatt népszerű kiránduló célpont. Fő csúcsa a Pilis (756 m), de közkedvelt kerékpáros célpont Dobogó-kő (699 m) vagy a jelen edzőkörben érintett Pap-rét is. A Pilis hegységet a Kétbükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől, amely már az Északi-középhegységhez tartozik. Túránk ezen a határvonalon kanyarog.

Kiindulási pontunk a Megyeri híd budai hídfője, ahová a város felől kerékpárúton érkezhetünk. Innen ismét kerékpárúton haladunk tovább Budakalász irányába, majd a 11-es utat keresztező felüljáró után egyenesen Budakalász központja felé vesszük az irányt. A HÉV-átjárót keresztezve jobbra kanyarodunk, majd a sínek mellett továbbhaladva megérkezünk Pomázra.
A Szentendre felé vezető útkereszteződés után 50 m-rel a templomnál jobbra tartunk, az út a pomázi Honalapítási Emlékművet érintve vezet át Szentendrére. A két város közti réten egy keskeny elkerülő út vezet, amely ideális alternatívája a HÉV mellett haladó forgalmas főútnak, továbbá balra a Csikóváralja, illetve Kő-hegy ormai tárulnak elénk.
Szentendrét elérve egy meredek kaptatón jutunk fel a déli városrészre, a sorházakhoz vezető útra kiérve egyenesen, azaz lefelé haladunk tovább, majd a következő kereszteződésnél balra fordulunk az új uszoda felé. Az uszodával szemben található cukrászdánál, majd egy igen meredek lejtő után keresztezzük a patakot, jobbra tartunk, majd balra felfelé a kerékpárútnak kijelölt Lévay utcán érünk ki a Szentlászlói útra. Keresztezzük, majd a Sas utcán érjük el a Skanzen felé vezető Sztaravodai utcát. Balra fordulunk, majd elhaladunk a temető mellett, ahol a közkútnál feltölthetjük a kulacsainkat. Az út innen lankásan emelkedik, a Skanzentől kissé meredekebben. A Skanzen után pár száz méterrel figyeljük a kerékpárút táblát, majd jobbra kanyarodva megkezdjük a mászást Pap-rét felé.
Az erdészeti út sorompójánál le kell szállnunk, ezután a meredek úton kihívást jelenthet az elindulás. Most már végérvényesen megcélozzuk a túra legmagasabb pontját, Pap-rétet.
Az erdő minden évszakban csodálatos, a most bejárt útvonal különösen lebilincselő látványt nyújt a patak vájta szurdokkal. 6 km viszonylag kemény mászást követően érünk a pap-réti erdészházhoz, ahol balra kanyarodva 1,5 km hegymenet után érjük el fennsíkot. Nagy suhanás következik (legyünk óvatosak, nem minden kanyar belátható!), majd néhány perc múlva a pilisszentlászlói út melletti pihenőhelyen találjuk magunkat. Jobbra fordulva tovább gurulunk Szentlászló felé, majd a falu felett elhaladva egy kis emelkedő után ismét nagy száguldás következik Lepencefürdőig.
FONTOS! Lejtmenetben legyünk óvatosak, itt-ott vannak kisebb úthibák, azokat kerüljük ki! Figyeljünk továbbá arra, hogy a hegység északi oldalán suhanunk, amely hűvösebb, nyirkosabb.

kerekpar2Lepencénél jobbra kikanyarodunk a Duna-parton vezető 11-es útra. Előttünk a Dunakanyar egyik legszebb része, a meredek hegyoldalban a fellegvárral. Néhány kilométert megtéve már Visegrádon találjuk magunkat, ahol a hajóállomás előtti fő kereszteződésnél jobbra kanyarodunk, majd követjük a fellegvárt jelző táblákat. Az emelkedő eleinte lankás, majd egy határozott bal kanyarhoz érünk. Felfelé a fellegvár, amelyhez jelen túra során is felmászhatunk, de ha kihagyjuk, akkor is marad még emelkedő: ugyanis vissza kell másznunk a már érintett Pap-rétre. Tehát forduljunk jobbra, és a patak mellett haladó erdészeti úton, az Ördögmalom-vízesés, illetve az arborétumi pihenőhely érintésével kezdjük meg a mászást vissza Pap-rétre! Egyetlen elágazást találunk, ahol balra tartva a sorompóval lezárt erdészeti utat kövessük.
Az emelkedő közepesen meredek, az út keskeny és közepes minőségű: szerencsére felfelé ez kevéssé fog hátráltatni a haladásban. A táj csodaszép, számos éles kanyar után érünk fel újra a Pap-réten található erdészházhoz. Rutinosan tájékozódhatunk, mivel egy-két órával ezelőtt már jártunk itt, csak most a másik irányból érkezünk. Az erdészháznál ismét az emelkedőt válasszuk: az egyszer már megtett sztaravodai erdészeti út szűk kanyarjai nem kedveznek az tempós lejtmenetnek. Tehát irány a fennsík, majd le a Szentlászló felé vezető közútra.
A változatosság kedvéért a pihenőhelynél most nem jobbra, hanem balra fordulunk, majd folytatjuk a jól megérdemelt száguldást a Skanzen irányába. Ha nem akarunk ugyanazon az úton visszatérni, amelyen a Skanzen felé felmásztunk, akkor válasszuk az Izbég felé vezető utat, amelyhez a hétvégi házak előtti kereszteződésben (ahol a lejtő lankásabb lesz) jobbra kell fordulni. Ereszkedünk tovább a lejtőn, majd a Dömör-kapu elágazást elhagyva balra kis emelkedő következik, a nyaralók és a baseball pálya után pedig elérjük Izbéget. Most forduljunk a kerékpáros útvonal táblánál jobbra, majd kövessük azt Szentendre központjába, a Duna-korzón vezető kerékpárútig.
Szentendre kanyargó utcái különleges hangulatot adnak a városnak, amelyből most egy kis ízelítőt kapunk a kerékpárút romantikus vonalvezetésének köszönhetően. Használjuk ki a gáton vezető, nyugodt és látványos kerékpárút lehetőségét, mivel ez elkerüli a város forgalmas belső utcáját, illetve az ott vezető kevésbé szép kerékpárutat. Az OMV-kútnál érünk ki a 11-es úthoz, átkelünk a másik oldalra (aluljáró is van, amelyen áttolhatjuk a kerékpárt), majd a kijelölt kerékpárúton haladunk tovább, de Szentistvántelep érintésével is visszatérhetünk Budakalászra. Előbbi esetben közvetlenül a már ismert felüljáróhoz érkezünk, a budakalászi kitérővel pedig a HÉV-átjáró előtt érünk ki arra az útra, amelyet a túra elején már bejártunk. Balra fordulva 1 km-es kalászi városnézés után itt is a felüljáró következik. Itt kapcsolódhatunk be a kerékpárútba, majd megcélozzuk a kiindulási pontot, a Megyeri híd budai hídfőjét.

FITT.TIPP: Túránk a jelentős szintemelkedés miatt nehéznek mondható, de látványban és élményben gazdag. Ha ezt az útvonalat követjük, csendes, csodaszép erdészeti utakon tekerhetünk felfelé, míg a száguldós lejtmenetekhez a széles, kiváló minőségű közutakat vesszük igénybe. A nyári hónapokban az erdő kellemes, hűvösebb környezetet nyújt a kerékpározáshoz. Vízvételre közkútból Szentendrén a temető előtt, majd legközelebb Visegrádon van lehetőség, visszafelé pedig ismét a temetőnél tölthetjük meg kulacsainkat.

HEGYIKERÉKPÁROS TÚRA
Budai-hegység: Budakeszi–Nagykovácsi–Nagyszénás
Adatlap
Távolság: 55 km
Szint:1870 m
Nehézség: közepesen nehéz
Megjegyzés: a Nagy-Szénásra felvezető turistaút, illetve az Antónia-árok bizonyos részei leszállás nélkül nehezen teljesíthetők, a Nagy-Szénásról történő ereszkedés ugyancsak komoly technikai tudást követel.

kerekpar3A Budai-hegység számos kiváló túraútvonal-lehetőséget kínál, és mivel részben a főváros területén belül fekszik, ideális úti cél, illetve kiinduló pont.
Budakeszi domborzatát több tektonikus árok is tarkítja, amelyek közül a legjelentősebb az általunk bejárt Kavics-árok, de érdekes még a Szarvas-árok, a Hideg-völgy és Hosszú-hajtás-völgy is.

A túra kiindulópontja a Normafa. Ide feltekerhetünk a Diós-árok felőli csendes utcákon, illetve igénybe vehetjük a Fogaskerekűt, ha nem akarjuk rögtön kaptatóval kezdeni az edzőkört. Mielőtt elindulnánk, töltsük fel a kulacsokat, majd jöhet a csillebérci világkupafutam körének egyik része, amelyhez a Normafa szerteágazó turistaútjai közül válasszuk a zöld kereszttel (Z+) jelzettet. Ezen Makkosmáriáig gurulunk, majd a hétvégi házakat szegélyező erdei úton érkezünk Budakeszire.
Balról kerüljük meg a Magas-követ, majd a Kavics-árok szurdokszerű képződménye következik. A város déli végén fekvő Kertitelepre beérve nem megyünk egészen a központig, hanem jobbra fordulva az első hétvégiház-sornál elindulunk a lankás emelkedőn felfelé. Ez felvisz a Kálvária-kápolnához, majd a fatelep és az erdei pihenőpark mellett haladva egészen a szanatóriumig mászhatunk. Ezzel a szép útvonallal sikeresen elkerüljük a forgalmas főutat, így azt már csak a vadasparkhoz bevezető útnál keresztezzük. Bemegyünk egészen a vadaspark bejáratáig, majd balról a tüdőgondozó szanatóriumot megkerülve jutunk ki a Vörös-hegy lábánál lévő házakhoz.
A lakóparkot és a szőlőhegyet a hegyoldalból szemléljük, majd haladunk tovább Telki irányába. A szőlők utáni utolsó földúton – már bőven Budakeszi határán túl – legurulunk a műútra. Jobbra kanyarodva kb. 1 km-t haladunk rajt.

FONTOS! Legyünk óvatosak, mert bizonyos napszakokban nagyon nagy forgalom a Telki és Budajenő felé vezető úton.

Az arborétumnál balra kanyarodunk, megkerüljük, majd Erzsébettelep után az erdészházaknál érjük el ismét a műutat. Ezt közvetlenül keresztezzük, majd megkeressük a zöld háromszöggel (ZD) jelzett turistautat, és ezt követve érünk a következő vadászházhoz, ahonnan az utat a sárga kereszten (S+) folytatjuk. Dimbes-dombos a vidék, de most már a mászás lesz túlsúlyban, ahogy felkapaszkodunk a Telki-hegyre. Az Anna vadászháznál érjük el a csúcsot, majd onnan jobbra tartva a zöld (Z) úton gurulunk le Nagykovácsi felé. Egy idő után kiérünk az erdőből, és a mezőn keresztül közelítjük meg a Budakeszihez hasonlóan gyönyörű környezetben fekvő, hagyományosan sváb települést, Nagykovácsit.

Begurulunk a központba, egészen a templomig, ahol a BKV-buszvégállomás is található. Itt lehetőségünk van közkútból pótolni a vízkészleteinket, vásárolni valami ennivalót. Ha készen állunk a folytatásra, a sárga jelzést követve a Forrás-dűlő irányába hagyjuk el a települést. Egy nem túl meredek dózer-úton mászunk fel a Kutya-hegy lábához, majd az elágazásnál jobbra fordulunk a kék kereszt (K+) jelzésű turistaútra. Innentől már igen meredek az út, elképzelhető, hogy nem is tudjuk nyeregben teljesíteni ezt a szakaszt. Miután átbuktunk a csúcson, enyhe lejtmenet következik a Kutya-hegy és a Nagy-Szénás közötti gerincen, ahonnan jobbra páratlan kilátás nyílik. Már ezért is érdemes volt ide felmászni!
Ismét egy elágazás következik, ahol most a kék (K) turistautat követjük, fel egyenesen Nagy-Szénásra. A hegy legvégén már biztosan tolni vagy cipelni kell a kerékpárt, de maga az út és a kilátás kárpótolni fog minket. Ráadásul a hegycsúcsról a rövid lejtmenetet is csak a legügyesebbek fogják nyeregben megtenni: de előbb-utóbb, így is, úgy is megérkezünk a számos ösvény találkozásánál lévő turistaházhoz, illetve a mellette lévő emlékfalhoz. Válasszuk a piros jelzést (P), amely a Hosszú-árok felé kerüli meg a szigorúan védett Nagy-Szénás tájvédelmi körzetet. Itt semmi esetre se térjünk le a jelzett útról, ne fékezzünk feleslegesen, ne gyorsítsuk a talajeróziót.

FONTOS! Az útvonal gyönyörű, de a tempós gurulást a keresztbe kidőlt fák lassítják, így legyünk fokozottan figyelmesek.

Még mielőtt Pilisszentiván üdülőtelepére begurulnánk (a település innen már egész jól látható), ismét egy  elágazást találunk, ahol jobbra fordulva megkezdjük a mászást az Antónia-árkon át vissza a Nagy-Szénás felé. Nem könnyű az emelkedő, az egynyomtávos csapás sok helyen odafigyelést igényel, ennek ellenére nagy része nyeregben is teljesíthető. Kitartásunk meghozza gyümölcsét: elérjük a Nagykovácsi feletti üdülőtelep házait, ahol balra, a kék jelzésű (K) turistaútra fordulunk.
Innen hangulatos, többé-kevésbé sík erdei úton érjük el a Zsíros-hegyet, majd továbbra is a hétvégi házak mellett, az erdőben folytatjuk az utat a Kerek-hegy lábához. A következő elágazásnál még mindig a kék jelzést követjük, a hegygerincen lévő fennsíkon haladunk tovább a Kovácsi-erdőföldeken keresztül a Remete-hegy irányába. Alattunk jobbra a Nagykovácsiba vezető út, a meredek hegyoldalban rengeteg hétvégi házat, újonnan épült palotát csodálhatunk meg. A Remete-hegyről a kék (K) jelzésen jobbra legurulunk, a végén már szakadékszerű az út meredeksége – itt bizony már cipelni kell a kerékpárt. Így jutunk le az Ördöglyuk-barlanghoz, majd az Ördög-árok patakot keresztezve balra a Remete-szurdokon át Máriaremetére.
Innen akár követhetjük a Budai-hegység edzőkör útvonalát vissza a Normafához, de ha nem akarunk Hűvösvölgy felé kanyarodni, lehetőség van a hegyen áthajtani Adyligetre, majd ezen visszatérni a piros (P) jelzésű útra, amely Szépjuhásznén keresztül felvisz a János-hegyre.
Ehhez a változathoz a Remete-szurdokon át vezető turistaút végén az Ördögárok útra kanyarodunk (nem a kerékpárutat választjuk), majd egy tetszőleges utcán jobbra felmásszunk a hegygerincre. A másik oldalon a laktanyát megkerülve érünk le a Nagykovácsiba vezető műútra, majd azt keresztezve a másik oldalon felmászunk a piros jelzésű turistaútig. Itt pedig balra kell fordulni a Nagy-Hárs-hegy irányába.

FITT.TIPP: Nem fontos mindenképpen a hegytetőn befejezni az edzőkört, visszatérhetünk a városba, illetve a Normafához is, választhatunk a piros jelzésen kívül más útvonalat. Lehetséges alternatíva a sárga jelzésű turistaút, amely a Kis-Hárs-hegy felé visz fel, vagy a híres aszfaltos szerpentin a János-hegyi kilátóhoz. Onnan Normafáig már csak át kell hajtani az edzőtábor melletti szakaszon – akár az aszfalton, akár a párhuzamos turistaúton. Ha nagyon jó erőben lennénk a Telki-hegy, a Nagy-Szénás, az Antónia-árok majd a Remete-hegy megmászása után, akkor még mehetünk még egy kört a Csillebérci tábor körül az egykor világkupafutam pályáján.