Figyeljük a lassan hulló hópelyheket, amelyek elnyelik a külvilág zaját. Egyre több a magányos ember, és ismét közeledik a karácsony. Dr. C. Molnár Emma pszichoterapeutát hívtuk segítségül.

Miért éppen a karácsony, amitől az egyedülálló emberek félnek?

A karácsony különleges, sorsfordító ünnep, ilyenkor számot vetünk azzal, hogy kik azok, akiket igazán szeretünk. Váci Mihályt idézve: „Annak magányos a karácsonya, akinek szívében nincs, akire szeretettel emlékszik ezen a napon.” Ennek a szeretetnek nincsenek határai, nem számít a távolság, sőt az élet és halál mezsgyéje is elmosódik, hiszen aki igazán közel áll hozzánk, azt a lelkünkben őrizzük. Így lehet, hogy a karácsonyt egyedül töltjük, de sosem vagyunk magányosak.

Az a szörnyű, amikor valakinek nincs olyan érzelmi kötődése, ami kitöltené lényét ezen a napon. Ő lehet barátok körében, zsúfolt estélyen, a végtelen magányt nem képes feloldani.

A nők vagy a férfiak élik át intenzívebben ezt az időszakot?

Érdekes, hogy a nők sokkal több szeretetteli kapcsolatot őriznek szívükben, és nyitottabbak az emberi kapcsolatokra. Sokat dolgoztam a rádió karácsonyi ügyeletén, és a legtöbbször férfiak hívtak minket.

A nők inkább azért kerestek, hogy megosszák velünk emlékeiket: közös ünnepeiket elhunyt férjükkel, a kedves perceket távol élő gyermekeikkel vagy szüleikkel. Nem volt bennük harag vagy kétségbeesés, inkább sóvárgás és melegség. A férfiak viszont tele vannak keserűséggel: elhagyott, megcsalt, csalódtam benne, nem ezt érdemeltem – sorolják a vádakat, s közben felemésztik önmagukat. Nincs feloldás, csak félelem és légüres tér. Ennek talán az az oka, hogy a férfiak túl realisták, csak a kézzelfogható valóság létezik számukra, az emlékek, a szépség csupán szertefoszló hangulat.

Hogy lehet ilyenkor segíteni?

Nehéz általánosságokban beszélni erről, minden eset más és más. Volt egy apa, aki karácsonykor felháborodottan panaszolta, hogy a fia nem hívta fel, és amikor megkérdeztem, hogy ő miért nem keresi, ha hiányzik neki, éreztem, hogy csak megerősítésre várt. Az emberek nehezen lépnek át saját árnyékukon, pedig sokszor az áhított távoli cél csupán karnyújtásnyira van. Nekünk pedig csak egy életünk van, amit teljessé tehetünk, vagy teljesen elronthatunk. A vágyainkért meg kell dolgozni.

Mitől varázslatos a karácsony este?

Ne felejtsük el, hogy a karácsony elsősorban a gyerekek ünnepe, a felnőttekben már csak nosztalgiát ébreszt saját múltjuk iránt. Bármennyire szoros is egy házastársi kapcsolat, ha nincs gyerekzsivaj, ha nincs, aki csillogó szemmel bontogatja a csomagokat, nem tökéletes a boldogság.

A gyerekek számára ez az éj a megvalósult álom. Az Advent pedig az izgatott várakozás időszaka. Tanulhatunk tőlük, mert mintha világunkból eltűnt volna a várakozás gyönyörűsége, feszültsége, és ez nem csak az ünnepekre vonatkozik. Mindent rögtön akarunk, mert nincs időnk! Nincs türelmünk megvárni, amíg megterítjük az asztalt, elkészítjük az ételt, inkább beszaladunk az első gyorsétkezdébe, vagy a konyhában állva bekapunk néhány falatot. Nincs időnk odafigyelni a másikra, kompromisszumokat kötni és szeretni. Mindebben én a nők felelősségét látom, mert mi vagyunk a letéteményesei a várakozás és a beteljesedés csodájának. A karácsony is a várakozás ünnepe, és azért különlegesen szép, mert december 24-én biztos a beteljesedés.

Megtanulhatók a női szerepek?

Természetesen, és én remélem, hogy egyre több nőben támad fel az igény arra, hogy megtanulja: mit is jelent igazán nőnek lenni. Ez nem csak munkát vagy előnyöket jelent, hanem egy irányító szerepet, amiről a fiatal lányok manapság lemondanak, ugyanakkor női mivoltuk kiváltságaira igényt tartanak. Meg kell teremteni a harmóniát, hogy elérjük a belső ragyogást, és sose legyünk többé magányosak.

Kardos Judit

„Annak magányos a karácsonya, akinek szívében nincs, akire

szeretettel emlékszik ezen a napon.”