Minden porcikája belső erőt, önbizalmat sugároz, meg sem reccsen alatta a fotel, amikor belekucorodik.Puhán hull odakint a hó, mélyen alattunk éppen csak sejteni lehet a város nyüzsgését.

Hogyan vált életed részévé a jóga ? Miért döntöttél úgy, hogy tanítani is fogod?

12-13 éves koromban vettem meg az első, jógával kapcsolatos könyveket az antikváriumban. Nézegettem, olvastam őket, és azt mondtam, hogy ez nem az, amit keresek. De a vonzódás továbbra is ott élt bennem, és évről évre makacsul visszatért, de Magyarországon nem találtam olyat, akihez járhattam volna. Aztán elkezdtem dolgozni egy egészen más vonalon: reklámmenedzser lettem, de a sors nem ezt az utat tartogatta számomra. Elvégeztem az edzői szakot a TF-en, illetve két másik akkreditált iskolában. A szépségiparban folytattam a pályám, hölgyekkel foglalkoztam, sportot oktattam nekik, kitanultam a testtel kapcsolatos dolgokat. Egy idő után elég jól ment a szekerem, mint edzőnek, jól éreztem magam a magánéletben és a szakmában egyaránt.

Akkor miért mentél ki külföldre és mikor?

Ebben is a jóga volt a fő húzóerő. Egy barátom hívott, hogy menjek ki Katarba fitneszedzőnek. Nem akartam én elmenni ebből az országból, Katarról meg csak annyit tudtam, hogy egy arab ország. A barátom kedvéért küldtem el az önéletrajzomat, és mit ad Isten, elfogadtak, nekem meg döntenem kellett, hogy elvállalom-e az állást. Talán hihetetlenül hangzik, de az igenlő választ végül leginkább az motiválta, hogy rájöttem: Katar közelebb van Indiához, mint Magyarország, ráadásul sok indiai él ott. 2001. szeptember 11. után tíz nappal mentem el Katarba, két évre.   Reméltem, hogy ott majd tudok jógát tanulni, mert itthon hiába kerestem a mesteremet.

Hogy fogadtak Katarban? Közelebb kerültél az álmaidhoz?

Katar az első évben nagy csalódás volt. Mint kiderült, az ott élő indiaiak közül senki sem foglalkozott jógával. Ráadásul nagyon elzártan éltem ott. Munkahelyem egy, a legfelső osztályok számára létesített, minden elképzelhető luxussal ellátott diplomataklub teljesen szeparált rekreációs intézményében volt. A liberális szellemiségű arab ország gazdag családjainak női tagjai az edzőruhájukra felvett, hagyományos muszlim viseletben érkeztek a klubba, sofőr által vezetett luxuskocsikkal. Középrétegek ott nincsenek, a pásztorok asszonyai pedig nem járnak fitnesztermekbe.

A katari munka tehát nem elégített ki teljesen, az ottani jógatanulmányok legalábbis elmaradtak. Hogy tudtál mégis továbblépni?

Kapcsolatba kerültem ott egy kanadai férfival, aki már akkor is tanított jógát, és rendszeresen járt Indiába. Ő a sivananda ágat művelte, aminek célja a gerinc rugalmassá tétele Ez – bár gyökerei természetesen Indiában vannak –   világmozgalom, és központja Kanadában van. Kanadai barátom intézte el, hogy a katari munkám mellett – fizetett szabadság keretében – valóban részt is vehessek egy öthetes kurzuson a dél-indiai Kerala államban lévő trivandungi központban. A katari diplomataklub elengedett, mert nekik is érdekük volt, hogy legyen jógatanáruk. Számomra tehát az elméleti kereteket a sivananda jóga adta és adja ma is, de Indiában egyebek között megtanultam, hogy ha az ember eljutott valameddig, akkor nem ragad le, hanem mindig tovább lép, mást is igyekszik megismerni.

Indiába eljutni, és ott tanulmányokat folytatni – gondolom – minden jógával foglalkozó álma. Az elméleti és gyakorlati ismereteken túl, voltak-e az ott eltöltött 5 hétnek olyan élményei, amelyek azóta is hatnak rád?

Minden meghatározó volt, az oktatási módszerek, az oktatók és maga az ország is. Mintha az életkörülmények aláfestésként szolgálnának a jóga tanításához. Szokták mondani, hogy India első látásra szerelem vagy viszolygás. Hát számomra az első élmény nem a szerelem volt. A monszunidőszakban érkeztem, iszonyatos párás levegő fogadott. Ebben a pokoli időben minden nap reggel fél hattól este fél tizenegyig kötött programom volt. Addigi életemben megszoktam, hogy magam oszthatom be az időmet, ott meg jelenléti ívet töltöttek ki, s ha valamiről elkéstem, nyilvánosan megszégyenítettek kétszáz ember előtt. Mint a katonai kiképzés. Dühöngtem – amúgy is eléggé lázadó típus vagyok –, de aztán rájöttem, hogy ez is a tanítás része. A vezetőnk pedig mindig azt mondta: mindennek megvan az oka és megvan a magyarázata, annak is, amit most pillanatnyilag nem értünk meg.

Amint Indiából visszatértél, azonnal a mély vízbe ugrottál, és elkezdtél jógát tanítani?

A főpróba még Katarban megvolt. Érdekes módon ott nem nők jártak az óráimra, mert ők távol tartották magukat a hinduizmussal összekapcsolódó jógától, hiszen megszállott muszlinok.

Voltak kezdeti nehézségeid itthon?

Meg kellett és ma is meg kell küzdenem tévképzetekkel, leegyszerűsítésekkel. Magyarországon sajnos az él a köztudatban, hogy az a jóga, amikor mindenféle kifacsart mozdulatokat végzünk. Pedig jógázni nemcsak fizikailag lehet, hanem spirituálisan is. Mondjuk van otthon egy házi készítésű kis oltár. Az ember minden nap, ugyanabban az időben, ugyanolyan körülmények között leül oda, lenyugtatja magát, beteszi a kedvenc zenéjét, meggyújt egy gyertyát, elvégzi ugyanazokat a ceremóniákat és meditál, kikapcsolja magát, imádkozik, szinte mindegy, hogy minek hívjuk. A lényeg, hogy kivonja magát a napi rutin körforgásából, és az az idő csak az övé.

Az a jóga, amelyet az emberek többsége Európában ismer, a hatha jóga, amelynek kialakulását a tudósok Kr. e.   3000-re teszik, és valóban a mozgásról, a test fizikai fegyelmezéséről és a benne rejlő lehetőségek kiaknázásáról szól. A fizikai jóga alapja a légzés. Semmi más. Tehát akkor is jógázom, ha ügyelek a tartásomra, arra, hogy a gerincem egyenes legyen, hogy a medencémet bebillentsem, és figyelek arra, hogy hogyan lélegzem.

Hogy adod át ezt a tanítványaidnak?

Azt mondom nekik: tedd bele magad egy helyzetbe, egész odáig, amíg „megpedzed” a kihívást, tehát érzed, hogy kényelmetlen. És akkor jön a légzés. A légzéssel beleolvasztod magad. Nincs „mi lesz”, „mi volt,” vagy „mi lesz, hogyha”, – az van, ahogy most van. Benne vagy a feladatban, lásd meg, érezd meg, tapasztald meg, milyen az, amikor kiolvasztod magadból a feszültséget a légzéseddel. A hatha jógaóra egyik gerincét a légzőgyakorlatok képezik. Ezek ugyanolyan fontosak, mint a testtartá­sokba való bemenetel vagy a relaxáció. Ha az ember megtanulja kontrollálni a légzését, akkor képes kontrollálni a tartását, a mozdulatait, az érzéseit, teljes közérzetét, és a gondolatait is, tehát az egész életét.

 Most párkapcsolatban élsz, van egy kisfiad. A gyermeknevelés mellett is folytatod a tanítást. Hogy csinálod?

Ha hiszed, ha nem, ismeretlen számomra a gyerek által okozott stressz. Talán a korom miatt. Harminchat vagyok. Eddig is szülhettem volna, de most jött el a pillanat, hogy teljesen „tiszta” vagyok, nem csak fizikailag, lelkileg is. Ki tudom kapcsolni magam. Kell ez a szabadság. Szeretek alkotni az óráimon. Teljesen odaadni magam, mert másképp nem tudom csinálni.

Szerintem rengetegen irigyelünk ezért. Jó, ha az embernek van valamilyen technikája, ami átsegíti a gyermeknevelés idején vélt vagy valós stresszhelyzeteken!

Mantrázni kell, ahogy az indiaiak mondják. Találj egy mondókát, egy kifejezést vagy egy szót, amit ha elégszer ismételgetsz, elaltatod az elmédet. Lehet az bármi, akár az, hogy „ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber”, és egyszerre csak bezárulsz. Nem szabad szétszórni az energiákat, mindenre odafigyelni. Talán ezért is volt fontos Indiába elmennem, hogy ezt megtanuljam. Ha úgy érzed, hogy nagyon lent van az energiaszinted, úgy tudsz segíteni magadon, hogy fizikai egyedüllétet teremtesz. Nem szabad irtózni a csendtől. Ne kapcsold be a tévét vagy rádiót, de tegyél be egy zenét, amit ismersz és szeretsz. Én a jógán keresztül tanultam meg azt, hogy szeressem az egyedüllétet, és tudjak egyedül lenni, akkor is, ha zajlik körülöttem az élet. Így vagyok sokszor a gyerekkel is. Nem gügyögök neki, hanem egyszerűen csak nézem, és magamba szívom a szépségét, a tökéletességét. Mondom és tanítom is: akárhol vagy, akármit csinálsz, ha nem tudod eldönteni, hogy helyes-e, amire gondolsz, amit tenni akarsz, figyelj a középpontodra. Hozd elő a belső csendedet! Bambulj! Bambulás közben tedd üressé a belsődet! Tedd le elmédről a fölöslegesen cipelt terheket!